Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Régi tavasz



Bármennyire is szeretem a havat, ez a későn jött hóesés a mai nap reggelén mégsem tudta már ugyanazt az érzést adni, mint mondjuk január közepén.
Igaz, hogy most is, mint mindig gyönyörűek voltak itt előttünk a parkban, a hópihével takaródzó bokrok és fák ...  de mégis, mindennek megvan a maga ideje... persze mondhatom én ezt a természetnek, hogy most már ennek igazán nem így kellene lennie...
... amikor én már a tavasz illatát vágyom érezni a levegőben...
Nekem minden tavasz elhoz egy képet a múltból, mindig ugyanazt, ha megérzem a tavaszi levegő és föld illatát.
Érdekes már olyan régi és mégsem tudott megfakulni, pedig gyermekkorom képei.
"Napsütötte délelőtt, házunk előtt friss fű zöldell, míg bent az udvaron az építkezésből maradt sóder és homok kupacok, amit mi gyerekek ugyancsak igyekeztünk nagyobb kiterjedésben szétteríteni az udvaron, mivel körülötte és persze sokszor benne mindenféle jót játszottunk... öcsém a megszámlálhatatlan katonáival folytatott harcot és háborút, amikben azután jó néhány katona oda is veszett s később, mint a sóder hadifoglya előkerült pár hónap múlva...  ... aztán én, aki a homokból süt mindenféle csemegét... körülöttem formák, kis lábasok...
... a hátsó baromfiudvar felől odahallatszik a tyúkok vidám és elégedett kotyorászása...  "
Szeretem ezt a képet és már várom is, mert eljön az a nap, amelyik bennem újra megeleveníti...  szívembe akkor lopja be magát a tavasz...